Etológia tesztek - Eötvös Loránd Tudományegyetem, Etológia Tanszék, Családi Kutya Program    kutyaetologia.elte.hu

Kutyaiskolánk 1996 óta működik együtt az ELTE Etológia Tanszékével különböző viselkedéskutatásokban.

Az első években főként a kutyák gazda iránt kiépülő egyedi kötődését tanulmányozták a hétvégenként megjelenő kutatók, méghozzá a humán pszichológiában anya-gyermek kapcsolat feltérképezésére kidolgozott módszerekkel. A tesztek részben az iskolán rendelkezésre álló „szobában” (akkoriban sajnos még csak konténerünk volt), részben a fekete fóliával bevont kennelben zajlottak. 

A hozzánk járó ebek voltak az alanyai a kutyák tárgyállandósági képességeivel foglalkozó vizsgálatoknak is; a gazdák igencsak meglepődtek, mikor az engedelmességi oktatás után a kis házban három paraván mögött elrejtett labdával játszottunk velük „itt a piros, hol a piros” játékot etológus módra. Ezek a tesztek még a régi helyünkön, a mai IKEA területén zajlottak, amikor még a Budaörsi Kutyakiképző Iskola volt a hivatalos nevünk.

Később az évenként megrendezett Belgás Napok rendezvényünk az etológiai tesztek stabil helyszínévé vált, a lelkes gazdák és balgáik készségesen részt vettek minden új ötlet kipróbálásában.

Aztán jöttek a mutatásos tesztek, amelyeknek az egyedfejlődést és az esetleges fajtakülönbségeket érintő változatai miatt garantáltan évekig nem volt olyan részvevő (beleértve a három hónapos kölyköket és a masztifokat is), amelyik ne lett volna legalább egyszer (ismétlés hatása) letesztelve a „hidd már el, hogy abban a cserépben van a kaja, amelyikre mutatok, te lüke” típusú vizsgálatban.

Addigra már jó pár etológus hallgató beépült az új helyre költöző, Top Mancs névre átkeresztelt suli kiképzői közé :).

Farkasok a kutyák között...

Közben a tanszéken beindult a farkasnevelési program, azaz pár napos koruktól hallgatók nevelték a kölyköket, különben a farkasokat nem lehet megfelelően emberhez szoktatni. Így az egyedfejlődés során folyamatosan figyelemmel kísérhettük a viselkedésüket, és többek között a kutyaiskolában is számtalan tesztet végeztünk velük, amelyeket természetesen egy kontroll kutyacsoporton is megismételtünk.

A kutya-farkas összehasonlító vizsgálatok a képességek és szociális viselkedésformák széles körét érintették, a kötődéstől a kommunikáción át a felderítő és agresszív viselkedésig.

A projekt 4 éven keresztül tartott, mivel több generáció felnevelésére  volt szükség a megfelelő elemszám biztosításához. A farkasok azóta már mind a falkával élnek Gödöllőn, de az első pár hónapban gyakran jártak a kutyasulin, játszottak a kutyákkal, sétáltak a suli előtti parkban, ismerkedtek az emberekkel. Páran még táborozni is eljöttek velünk, és bár nagyon édesek voltak, mindenki, aki pár napot együtt töltött velük megérttette, miért is nem alkalmasak ezek az állatok - még a kézből nevelt, kezdetben szelíd egyedek sem - a házikedvencként való tartásra.

Aztán 6 hónapos koruk körül kezdtek elgondolkodni azon, milyen lehet megcibálni a lógó fülű kutyák fülét, és a kicsi fehér kutyák biztosan nem nyulak-e mégis, - szóval ekkor döntöttünk úgy, hogy már inkább farkasok közt van a helyük.

A tesztek közül az volt a legemlékezetesebb, amikor a 6 hónapos jószágoknál (már nagyobbacska német juhászkutya méretűek voltak) arra voltunk kíváncsiak, vajon egy ismeretlen emberrel hogyan kezdik a kapcsolatfelvételt. Hogy a farkas és az ember közti fizikai felépítésbeli különbséget csökkentsük, az ember a földre feküdt, így például meg lehetett figyelni, hogy a kutya/farkas először a fejét szaglássza meg, vagy pedig inkább a fajtársakkal való ismerkedésre jellemző módon a másik végéről közelíti meg a problémát. A teszthez szükségünk volt egy ismeretlen férfira, de valamiért az etológus hallgatók közt ritka madár a fiú, és a kutyasulis csapatból sem volt olyan, akit még nem ismertek a kölykök. Így leszólítottuk a parkolóba betérő első pasit, és csodák csodája, be is vállalta a dolgot. A teszt simán zajlott, a farkasok csupán kicsit megnyalogatták az arcát, így ritka élménnyel gazdagodott, amit valószínűleg azóta sem hisznek el neki az ismerősei…

Mennyire ismerjük a kutyánkat?

Két kísérlet is célozta a kutyák abbéli képességét, hogy vajon képesek-e felmérni az emberek figyelmi állapotát. Az egyikben az volt a kérdés, hogy a kutyák kitől kunyerálnak inkább, aki feléjük fordul, vagy aki nem néz rájuk., illetve be van kötve a szeme, azaz nem láthatja, hogy a kutya odamegy hozzá és nézi. A másikban egy tárgyat küldött valaki a kutyával a gazdán ak, miközben a gazda különböző mértékben „figyelt” oda, illetve be volt kötve a szeme vagy sem.

Az eredmények érdekessége, hogy míg csinpánzok esetében nem sikerült kimutatni, hogy ilyen helyzetekben képesek figyelembe venni az ember figyelmi állapotát, a kutyák sikeresek voltak a tesztekben.

Különleges program volt, amikor a tanszéken vendégeskedett egy időre a Sony cég által kifejlesztett  AIBO robot egy példánya, és arra a kérdésre kereshettük a választ, vajon gyerekek és kutyák mennyiben viselkednek másképp a kutyarobottal, mint egy igazi kutyával. A legizgalmasabb az volt, amikor a faházban egy csontot adtunk a felnőtt kutyáknak, majd a robotot elindítottuk feléjük, mintha neki is a csontra fájna a foga. Közben nem kicsit aggódtunk, mivel a francia partner a lelkünkre kötötte, hogy nagyon vigyázzunk a több millió forintot érő robotra. Így amikor az egyik irigyebb belga szuka ráharapott a robot fejére, iszonyatosat sikítottunk, ami azóta is a youtube-on szórakoztatja a tudományos kihívásokra kevésbé érzékeny kritikusainkat.

A tudományos nevén fenyegető megközelítés néven futó teszt (tanszéki szlengben csak kiborítós) eredete a segítőkutyák felkészítése során megfigyelt jelenség, mely szerint még az amúgy nagyon szelíd és barátságos kutyák is hajlamosak agresszív és/vagy félelmi viselkedésformákat  mutatni, ha valaki egészen lassan, mereven a szemükbe nézve közelíti meg őket.

Ezt a tesztet nagyon sokféle módon és összefüggésben használtuk már fel, a terápiás kutyák vizsgáztatásától kezdve a kutyák személyiségtesztelésén át az embert már harapott és nem harapott kutyák agresszív megnyilvánulásainak összehasonlításáig. Megfigyeltük, vajon eltér-e a gazda jelenlétében tesztelt kutyák viselkedése és stresszhormonszintje az idegen közeledtekor egyedül lévő kutyákétól, és hogy ebben a vonatkozásban mi a különbség a kutyák és farkasok reakcióiban. (Mi is meglepődtünk, mikor kiderült, hogy a még a szelíd, barátságos kutyák is gyakran mutatnak félelmet/agressziót ebben a helyzetben, a farkasok viszont szinte soha). 

A kutyák agresszív viselkedését más helyzetekben is elemeztük, például csontelvétel tesztek során, amikor azt figyeltük meg, milyen viselkedést mutat a kutya, ha a gazda vagy egy idegen simogatja, majd megpróbálja elkérni a csontját, amit épp jóízűen rágcsál.

Hasonlóképp érdekes teszt volt – akkoriban még vitatott kérdés a szakirodalomban – hogy a rongyozós küzdőjáték a kutya és a gazda között, mennyiben befolyásolja a kutya gazda iránti (domináns) agresszióját. Többek közt a nálunk végzett kísérletek eredményei is hozzájárultak annak igazolásához, hogy ez a játék, még ha a gazda hagyja is nyerni a kutyát, nem befolyásolja a kapcsolatukat és a kutya agresszióját.

Etológia táborok

Az utóbbi években a tesztek többsége a kutyaiskola és a tanszék munkatársai által közösen szervezett, 2005 óta évente megrendezett nyári Top Mancs Etológia Táborokban zajlik.

Az etológus kutatók mindig számtalan kísérletet végeznek az egy hét alatt, és a 60-70 kutya programját nem csupán színesítik a különböző magatartásvizsgálatok, hanem a szakmai munka szerves részét képezik. Így a gazdák mindig sok olyan információval gazdagodhatnak kutyájuk képességeiről, személyiségéről, viselkedéséről, amelyeket más módon nem tudhatnának meg.